Nos... Igazából fogalmam nincs, hogy miért nyitottam ezt a blogot, de a holnapi töri tz- re nincs kedvem tanulni, így hát ki kellett valami indokot találnom ... :-) Nem tudom, vajon meddig fogok én ide írkálni, talán nem sokáig, de próba cseresznye :-) Nos, ha nem tetszik, akkor ne olvasd! Az osztó kommentárokat is meg lehet spórolni...
Most talán írhatnék a napról... hisz valami ilyesmi célja van ennek a dolognak, vagy nem? :-OHosszú és fárasztó nap volt ez is... mint mind szeptember óta... újból 3 és fél óra alvás... éjszakába nyúló tanulás, és még ezután se tudok eleget... "Mert maga itt szép lehet, de okos nem!" Igen, ez nekem szólt... Az imádott és szeretett sulimban az egyik kedvenc osztásom, amit kaptam... Már nem zavarnak, már lepereg... belenyugszok.
7 órám volt, 2 témazáró, 2 röpdoga... első óra matek, egy csipetnyi dogával megízesítve... igen, már attól a tudattól, hogy 3 és fél órát aludtam, nem tudok semmit talán, első órám pedig matek lesz el is lehetett volna szúrva ez a nap... de nem volt. Mert volt és van és lesz Ő! minden nap. Szegeden szerencsére szép időre ébredtünk, elég jó idő volt, már kabátot sem vettem fel, csak egy sálat meg egy pulcsit. Ő 40 percnyi, én pedig 30 percnyi buszozás után értem oda, ahol már 3 hónapja minden reggel elcsattan egy csók köszönés képpen. Jó idő volt, reméltük, előre meg is beszéltük, hogy ez esetben talán sétálunk még a suli előtt, hisz azt a fél órát, ha tehetjük, akkor nem töltjük el pont ott... épp elég abból annyi, amennyi...sőt, még sok is! Tehát sétálva elmentünk kb. 10 métert és leültünk egy padra. Ő sem aludt többet, mint én, de valahogy együtt mind a ketten olyan frissek lettünk. végig nevettünk. Még azon is, hogy elment mellettem úgy az olasz tanárom, hogy nem ismertem meg ( mindössze szeptember óta tanít engem heti 3 órában, no, az mégse annyira sok:-)). Tehát szépen indult a reggel, vidám voltam, hisz matek leckém is volt (Te is vidám lennél, ha akkora kuriózum lenne ez nálad, mint nálam:-)) és azt hittem, még tudom is (erről aztán gyorsan kiderült, hogy rosszul hittem :-))...büszke voltam, és reményekkel teli. pedig talán ismét csak az esélytelenek nyugalma sugárzott belőlem...:-) "Úgysem írat, a kulcsemberek hiányoznak!"- gondoltuk... "Akkor felírod a lapra a neved, az osztályod és a dátumot (amit nem értek, minek, hisz nem teszi archívumba őket), és diktálom az első kérdést!"... igen, a tanárunk, a szeretett kulcsemberek nélkül is megteheti. ennyi. Ohh Igen, Ő direkt két pulcsiban jött reggel, hogy az egyiket ideadja, mégpedig azt amelyik az én szerencse pulcsim azóta a nap óta, amikor is megismertem Őt a suliban, a suli napján ( az egyetlen jó dolog, ami szeptember óta itt történt velem...valószínűleg Ő miatta intézte úgy a sors, hogy idekerüljek), fáztam, és Ő ideadta...Tehát megkaptam még első óra előtt, hogy velem legyen, és szerencsét hozzon... egész nap ezt szorongattam...felvettem, mire a nyelvtan tz-re bejövő helyettesítő tanár (aki az Ő fizika tanára :-)) igen csak furán nézett rám, mikor meglátta az ismerős pulóvert... szemmel láthatóan nem tudta hova tenni a dolgot, de valamit azért sejtett...:-) Ó, tesi óra... szeretem, a kedvenc tanárom tartja, az o.fő, de nem volt kedvem tesizni mégsem...azt mondtam, elveszett a cipőm..."Nem baj, kimegyünk futni, kapsz egy pólót és ez a cipő jó is!"...hát ennyit a kis tervemről:-) :-(
És ezek után talán semmi érdemleges nem is történt ma a suliban:-)
Suli után, szokás szerint együtt voltam Vele...elmentünk sétálni, a kedvenc helyünkön, a Tisza parton, ahol összejöttünk valamikor régen...:-)...ettünk egy fagyit, és ki haza, ki edzeni ment...mit tegyünk? Mindenkinek meg van sajnos a saját maga kötelessége:-)
És hát akkor talán zárhatom is a soraimat, mert attól, hogy ezt beadom a töri tanárnak holnap, még nem fogok 5-öst kapni a tz-mre...:-(:-) de talán egy próbát azért megér...;-)
