A Problematikus

Ohh jééé, egy újabb vasárnap... reggel 6kor elkezd énekelni a telefonom, mire felriadok, hogy  "Te jó isten, hétfő reggel, 4 óra..." És megnyugodva dőltem vissza, mikor megláttam a telcsimen, hogy még csak vasárnap, és 6 óra...2 órát pedig így is visszacsicsikáltam, hisz buszt nem kések le, órám pedig csak 11-kor lesz...:-) amit pedig eddig nem sikerült megtanulnom, azt már...:-)
Ohh ezek a vasárnapok...híresek róla, hogy elhúzódik az órám, ami miatt rohannom kell, hogy 1 körül le is léphessek...és ez így megy már 3 hónapja...:-) tiszta rohanás az életem!:-)
Persze ez most sem történt másképp: az órám csúszott, rohanok haza, alap, hogy lekésem a buszom, nem baj, fél óra múlva jön a következő...kaja, pia, go buszmegálló....az egyik busz 13 perccel korábban megy el (útját pont a másik irányba vette, mint ahogy az a táblácskára volt írva...ő a kocsma felé indult...nem értem én ezt...:-):-O), a másik pedig késik 5 percet...felháborító... de legalább nem egyedül kellett felszállnom a buszra...Valakivel, aki miatt megéri állandóan rohanni:-)(L)
Ohh jé, egy kis kocsikázás is belefért, hisz valaki lekésett egy buszt, aminek következtében az összes többi is elszáguldott az orrunk előtt...(az a valaki természetesen nem én voltam!:-);-)) nem baj:-) szerencsére van egy fémdoboz, ami 4 keréken gurul és jobb helyeken autónak hívják...:-) én csak vasládának, vagy dudúnak nevezem...:-)
ohh jé, pár óra múlva újból rohanás a buszra, mely 45-kor indult és 42:30-kor léptünk ki a kapun...ez persze teljesen megszokott 3 hónapja, hisz egyesek miatt egyszerűen képtelenség időben elindulni:-) de szeretem ettől függetlenül!:-) (és, bár mindenkinek úgy állítjuk be  [igen, Ő is, önfeláldozó módon], hogy csak miatta van ez így, nem igaz teljesen mégsem, de nagy mértékben mégis:-);-))
És egyszerűen ez a nap is elrohant...minden rohan...ilyen ez: egy rohanó világ:-)
Na de lassan menjünk csicsikálni, hisz holnap hétfő (Istenem de jó:-)), és egy újabb napot ikszelhetek ki a naptáramban: már csak 14 tanításinap a megváltást elhozó tavaszi szünetig...á' ne értse félre senki: szeretek én bejárni ama csodálatos intézménybe, melyet naiv emberek iskolának hívnak(sőt még naivabbak gimnáziumnak), csak azt nem szeretem, hogy tanulnom is kell...illetve kellene....illetve tanítanak...és a tanulás meg a tanítás messze nem egyenlő, de mégis meg kell próbálnom azt a látszatot imitálnom, hogy a munkájuk sikeres...nem könnyű, és borzasztó fárasztó..:-)és ezért még ellenszolgáltatást sem kapok:-(:-)