Hát mit is írjak…vagy hol is kezdjem… az elmúlt napokban nem nagyon írtam, időm sem, kedvem sem volt sok hozzá. Pedig éppenséggel lett volna miről. Ebben a csodálatos intézményben, melyet jobb helyeken gimnáziumnak hívnak, én meg csak…inkább hagyjuk…szóval az ilyen helyeken mindig történik valami. Pl. kedden az történt reggel, hogy az én Egyetlenemmel reggel együtt voltam, és büszkén újságoltam neki, hogy azt hiszem, értem a matekot. De nagyon paráztam, nehogy megint dogát írasson az a … erre belépek a terembe, mire osztálytársam úgy köszön, hogy „Szia! Dogát írunk!” igen, erre nem borultam ki nagyon, csak egyszerűen ráborultam a padra, és sírtam… végül is kb. Ő kanalazott össze. És igen, befáradt, megíratta, majd komótosan bejelentette, hogy ő akkor átadja a kistanárnak a helyet, csak a dogát akarta megíratni.
Ohh igen, és még kémiából is kikaptam a kettes tz-met. Bár az nem izgat, kémiával mindig is hadilábon álltam, de ez most már így is marad. De hát két éves tantárgy, ami még a továbbtanulásba se számít bele, ellenben a matekkal… annyira utálom!!! Tiszta gyomorgörcs minden matek óra, illetve minden idő, ami matek óra előtt van. És bár igen. Az elkövetkező 15 órában, vagyis 5 hétben egy full rendes kistanárunk van, aki mellesleg állandóan úgy vigyorog, mint aki be van tépve, és fogalmam nincs (szerintem neki se sok), hogy min, de akkor is atom jó fej. tök aranyos. Nála még meg is szoktam néha szólalni. De ettől függetlenül a rendes tanár sajnos íratja a dogákat, és baromira nem zavarja, hogy mindenkinek rohamosan romlik a jegye matekból…azért ez csak nem véletlen ennyi ember esetében… de hát benne úgy sincs hiba, csak is bennünk lehet. Tudni illik nem tanulunk eleget! Nem foglalkozunk napi legalább 4 órát a matematikával. És még buták is vagyunk. Igen, ezért romlik mindenki átlaga, és még véletlenül sem azért, mert cseszik elmagyarázni, felteszi, a kérdést, hogy „Mindenki érti?” és mikor valaki azt mondja, hogy „Nem!”, akkor jön a szokásos osztás, hogy akkor nem tudok mit tenni, vedd elő a könyvet, aztán gyakorolj. Meg mikor szerdán hiányzok kötelező sulis orvosi vizsgálat után, és megíratja a dogát, mert őt nem érdekli, hogy hiányoztam… végül is ilyen az élet.
Töriből is kistanár. Az még jobb arc, mint a matek. Mindig elmondja óra előtt, hogy ki is fog felelni. És bevezette a kis ötös rendszertJ .
Csütörtök délután tette a hetet elviselhetővé, Kicsimmel voltam egész végig. Meg természetesen ma is, de ez már hagyomány 14 heteJJ ma nem voltak tesi tanárok ergo elmaradt az úszás. Nekem így csak harmadik órám lett volna, Neki pedig csak 2., de valahogy mégis bekavarodtunk a városba a szokásos busszalJ „Úszni megyünk”…. J
Viszont írtam a héten egy szerintem egész tűrhető irodalom dogát isJ
És nőnap…mindenki kapott virágot az osztályban (mármint a lányok közül). És én valakitől (J) még csokit és valami mást isJ úgy szeretem! Vele fogom leélni az életemet. Ha pedig még sem, akkor senki mással sem!
Ja osztálytársnőmmel majdnem összeveszünk, miután megtudta, hogy elmondtam a matek tanárnak, hogy nem minden igaz abból, amit ő előadott múltkor. Történt ugyanis, hogy :
Hiányzott a csaj matekról csütörtökön, kedden dogát írtunk. Na most csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, és hétfő lett volna, mikor be tudja pótolni. A keddi doga után szerdán pedig előadta a matek tanárnak, hogy ő vidéki, és nem tudta elékérni senkitől a leckét, tanult a könyvből, de az még sem olyan, mintha a tanár úr magyarázná el. Erre a matek tanár azt mondta neki, hogy jól van, ok, megértem, zárójelbe teszem a karódat, és ha kilóg a többi közül, majd nem veszem figyelembe. Na most, mikor én hiányoztam szerdán, csütörtökön pedig dogát írtunk, én hiába mondtam a tanárnak, hogy este 10-kor értünk haza, és kicsit nehéz lett volna elkérni a cuccost, az nem érdekelte, meg kellett írnom és a jegyet is bevéste. Á’ nincs pofára osztályzás! Az a gond, hogy én nem játszottam neki az agyam és soha nem nyaltam a seggét sem. Elkezdeni is késő, úgy se menne, nem is hinné el, de nem is vagyok ilyen. Kicsit több tartás van bennem. Na most, a szerdai orvosi vizsgálat után a csütörtöki matek doga kicsit odavágott, és kérdeztem a tanárt, hogy nem venné-e figyelembe, hogy én előtte nap hiányoztam. Azt mondta „Nem!”. Mondom „ De xy-t is figyelembe vette, pedig ő neki csütörtöktől hétfőig lett volna ideje bepótolni, és OK, hogy ő vidéki, de ő Szegeden lakik a hétköznapokban, kollégista ugyanis.” Meglepte ez a matek tanárt. Kedden pedig közölte a kis tündérrel, hogy akkor a zárójel eltűntetve. Mondjuk nem lettem kisegítve, mert nekem az lett volna inkább a jó, ha én is zárójelet kapok, de így legalább nem csak én szívok igazságtalanul. A kis édes cukorfalat pedig mindenkinek engem szidott, de valahogy mégis mindenki nekem adott igazat, és nem gratuláltak, hogy „Megszívattad azt a kis seggnyaló picsát!”. Ennyi.
Lehet, kicsit durvára sikerült ez a beírás, de most néztem meg a matek jegyeimet, és…
Utálom!
Valahol ki kell adni a dühömet… és mivel gumiszobám nincs… de lehet, hogy csináltatok egyet. Legalábbis, ha még sokáig lesz ez a matek tanárom, illetve, ha még sokáig kell ebben a suliban gyötrődnöm. Igen, szeretem az iskolámat. Jól látod. Csak azt nem szeretem, hogy egyedül vagyok. jó, persze, ott van Ő, minden szünetben vele vagyok, de az osztályomban pl. kb. 4-5 emberrel vagyok jóba. Mondjuk most már ez sem érdekel, van az a pár ember, oszt’ kész. A többi, seggrázó kis picsát meg lexarom. Meg azt is, mit gondolnak rólam. És ezt nem is titkolom. Sajnos. De egyszerűen nem tudok más milyen lenni. Megpróbáltam, de nem ment. És most már lehet, hogy nem is akarok változni. Az a pár ember így szeret. Aki meg nem, az nem mindegy?! Aki bánt így, az bánt úgy is. Vagy pedig lemegyek pincsibe, nyalom a seggét, leszek a csicskája, és akkor majd nyájas lesz velem, a hátam mögött pedig… erre nincs szükségem. Ha pedig nem ez lenne, akkor .. akkor meg hiába változnék, akkor is megtalálnák rajtam, hogy mit lehet bennem utálni. Kár, hogy ez a sok képmutató kis senki elfelejti, hogy ők sem tökéletesek. És hogy egyszer még lehet kopp is.
Sajnálom, hogy ennyire kevés ember ért meg és szeret. Egy időben mindenkinek megpróbáltam megfelelni, de aztán rájöttem, hogy felesleges. És tényleg az.
Na mindegy. A lényeg, hogy „Szép z élet, jó az élet” és „Ha fáj, akkor sem adom fel!”, meg a többi közhely. Amit olyan könnyű kimondani, meg elhatározni, aztán meg…csak a szavak maradnak….
