Nem, nem, nem az én családom őrült meg. Ők teljesen normálisak. Ez biztos. Klinikailag teszteltek. És a tesz negatív volt, mindenki esetében. Az enyémben kicsit már színeződött, de ez teljesen lényegtelen ebben az esetben... Hanem a másik! A másikok! Na ők tuti nem kerekek. Persze, megértem, hisz' teljesen én sem vagyok az, sőt a hozzájuk tartozó csemete sem, aki egyre inkább hozzám tartozik. Na de ennyire messze nem eshet az alma a fájától...ha csak nem volt éppen hurrikán...ami novemberben éppen megeshet...:-O igen, ez az egyetlen megoldás. Ő az egyetlen menthető példány ott. És őt én megmentem. Anyukám is azt mondta, hogy ne hagyjam elkallódni, mert kár lenne érte. Ő is biztos erre gondolt. És igen, én megmentem. Küzdök és harcolok! Engem nem koptatnak le. Még, hogy fiatalok és nem szabad azonnal házasodni?! No, de kérem, ki beszél itt házasságról?! Ennyire azért nem színeződött el az a skála...vagy mégis?;-) Na de nekik nem mindegy?! Én beleszóltam, hogy a nagyi meg a papi mikor házasodjanak össze?! Én sem csörtettem előre a kis bébi-kezdemények között, hogy "Na de megállni, még nem szabad!" Vagy mikor anyuci és apuci esküdött? nem dörömböltem a hasban, hogy "18 vagy ember, éljél már még egy kicsit!" Nem, én kussoltam...akkor ők?! AMúgy meg nem, nem akarok házasodni...csak élni akarunk... Van még egy példány ott. Egy két lábon járó akármi. Állítólag ugyanannak a családnak a sarja. De szerintem tévednek. Nem ismerem. Talán jobb is. De állítólag normális. Na de a többiről sem hittem, hogy ennyire nem az! Ő támogat minket és még nem csatlakozott az anti barátnő bagázshoz. És igen, egyre csak több lesz ott a létszám. Hát minden normális ember elfogy?! Csak mi ketten maadtunk?! Na jó, ezt a két lábon járó, általam még nem leMEO-zott személynek még esélyt adok a közénk álláshoz. Legalább is nem fogom hozzávágni egyenlőre a menyasszonyi csokromat, nem szabadd senkit elriasztanom, túl kevesen vagyunk. Na de bezzeg anyuci meg apuci volt, hogy három hétig nem látták egymást! Ó de szörnyű, dolgoztak meg tanultak. Szegények. És mily' galádság, hogy mi bezzeg a nyári szünetben minden nap találkozni merünk. És mily' szemtelenség lenne, ha mi is összeköltöznénk 18 évesen! Te jó Isten! Na persze, most bezzeg összetennék a két kezüket, ha 3 hétre nyugtuk lenne egymástól. Most becsülik csak azt a szép világot! Mi bezzeg, mikor a teljesen normális hím példány, aki lassan hozzám kötődik leérettségezik és tanulni és dolgozni fog nem fog rám érni olyan sűrűn, akkor bizony visszasírjuk majd azokat az időket, amikor a nyári szünetben minden nap láthattuk egymást, sőt minő aljasság, de a 10 perces szünetekben még csókokat is lopakodtunk egymásra ajkára, sőt, ami még ennél is borzalmasabb lapokat tépkedtünk a füzetünkből és órákon leveleket firkantottunk dicső szerelmünknek a sokkal hasznosabb órára figyelés helyett! Úristen! Mennyi bűn! Ennyitől tuti a pokolba jutunk mindketten! Hova purgatórium?! Azonnal pokol! Míg egyesek a mennybe fognak kerülni és ott fogják konstatálni, hogy ők bizony mindent megtettek csemetéjük megmentése érdekében a gonosz nőszeméllyel, a megátalkodott bestiával szemben! Ohh a szerencsétlen!
Na jó, befejezem, mert a szerencsétlen áldozat menne még aludni, de én, gonosz boszorka rávettem, hogy olvassa ezt még el. Szerencsétlen, nem elég, hogy fél 12-ig beszélünk online, mikor fáradt még nem is engedem el! De hogy lehetnek ilyenek a nők?! Azt hiszem, kölcsön kérem Harry Potter poszterét és a hátamra ragasztom: 1. számú nem kívánatos személy.
No jó, befejezem és elmormolok egy imát, hogy senki ne olvassa olyan, akinek nem szabad, mert túl fiatal vagyok a máglány megégetéshez vagy a megkövezéshez!
Ágyőőő.
És szorítsatok a kis áldozat túl éléséért. Nyugi, nem hagyom sokáig kínlódni;-) További sanyarú sorsáról pedig folyamatosan beszámolok.
